|
|
|
Menü |
Milyen volt az első hét?
2009., a hetedik... Autók I. kategória -1940 1 Harkó László Adler Junior 1936 2.Végh János, Ford T, 1927 3.Tisóczki István Nash 1926 Autók II. kategória 1941-1960 1. Miskolci Közlekedési Zrt. Ikarus 31 1959 2. Bánsági Zoltán Opel Olympia Rekord 1957 3. Farkas György Williys Jeep C7-3B 1954 Autók III. kategória. 1961- 1. Konics Mihály Tamás Renault R16 1966 2. Szegedi Tivadar Volga M-21 1967 3. Enzsöl Gyöngyvér Mercedes W115 1974 Motorok I Kategória -1940
Motorok II. kategória 1941-1960 1. Rácz István Csepel Pannónia TLT 1956
Motorok III. kategória 1961- 1. Kiss Bence Dneper 1. Bujáki Frigyes MZ ES 250/2 1971 3. Bunghardt Gergő Pannónia TLB 1961 Oldalkocsis motorkerékpárok 1. Hadfi Herenc Ural M63 1973
2007., a hatodik... Jubileumi veterántalálkozó és emléktúra Szent-Györgyi Albert tiszteletére Egy évtizednyi közös múlt már házastársak esetében is tiszteletre méltó időnek számít. Hogyne volna hát az olyan emberek kapcsolatában, akik ezernyi személyes gondtól feszítve ugyan, de valamiben mégis egy húron pendülnek: nevezetesen a rozsda rágta, megrokkant, ócskavas telepre szánt két-, három- és négykerekű közlekedési eszközök életre keltésében. Amikor 1996-ban megszületett a gondolat és a következő évben tetté is nemesült a Dél-alföldi Veteránjármű Egyesület hivatalos bejegyzésének formájában, az alapítók még csak reménykedni tudtak abban, hogy egyszer majd rangos helyet vívhatnak ki maguknak veterános programjaikkal Szeged és Csongrád megye nyári rendezvényeinek sorában. Hiába próbáltak örök kétkedők „konkolyt hinteni” a lelkesedők „tiszta búzája közé”, a kemény mag kitartott. Kitartásuk eredménye: 10 év alatt hat old-timer találkozó, 1999-től már nemzetközivé bővítve. A kezdeti idők néhány száz főből álló közönsége ma már több ezer főre duzzadva zsúfolásig tölti a szegedi Széchenyi tér sétányát, ahol rendszeresen 100-150 között mozog a kiállított, egyre igényesebben restaurált, nem egy esetben különleges járművek száma. Így nem lehet véletlen az sem, hogy olyan támogatókra találtak, mint Szeged város polgármestere, a megye rendőr-főkapitánya és a Szegedi Közlekedési Társaság ügyvezető igazgatója, akik fővédnöki, védnöki tisztséget vállalnak a rendezvény fölött. Erkölcsi és anyagi segítségük nélkülözhetetlen része a sikereknek, de mellettük városi, községi önkormányzatok, intézmények, különböző vállalkozások egész sora nyújt támogatást a szervezőknek évről évre. A Szent-Györgyi Albert nevével fémjelzett, augusztus 3-5. között lebonyolított találkozón sem volt ez másként. Százegy regisztrált, majd „záróra” után még hozzájuk csatlakozó 15-20 old-timer dübörgött végig Szeged utcáin, és rótta fáradhatatlanul szombaton mintegy 170 kilométeren át a megye útjait. Köztük – ha évjáratukat tekintve kicsit korábbi típusok képviseletében is – ott gurultak a tudós kedvenc márkái: egy BSA SV500-as 1927-ből, meg egy Buick Sport Torer, amely 1928-ban gördült le a futószalagról. A BSA életrevalóságát bizonyítja, hogy tulajdonosa, Sütő János Orosházáról motorozott át vele Szegedre, majd vissza, és közben kategóriájának győzteseként teljesítette a túrát. Csupán a mai kifinomult ízlésű társainak készül kosztot nem kedveli a motor, de egy kis gázolaj, egy kis Arol T2 és 95-ös benzinből kevert koktél viszont már tökéletesen kielégíti étvágyát. Ezen sorok írójának abban a szerencsében volt része, hogy a legidősebb versenyző címet elnyert 76 éves Adamkó Rezső nyitott Buck-ja révén tökéletes ízelítőt kapott a múlt század 20-as, 30-as éveinek autós életérzéséből. A Csongrádon váratlanul nyakunkba szakadó, majd Kistelektől Szegedig ismét hűséges társunkká szegődött nyári zápor arra sem adott időt, hogy felszereljük az oldalsó szélvédőket. Most tűnt fel igazán, hogy az asztal simaságú Alföldön mennyit kanyarognak a régi utak: hol jobbról, hol balról kaptuk az oldalszéllel az égi áldást, és bár a hátsó ülés egy polgári szoba bőrkanapéjának kényelmét nyújtotta, minden fellelhető ruhadarabra szükségünk volt, hogy a több fokos hőmérséklet-csökkenést vacogás nélkül kibírjuk. A túraverseny második helyezését – a gyakori hűtővíz utánpótlást, az autóknál szokatlan benzincsap zárást-nyitást is beleszámítva – így is sikerült megszereznünk. Dr. Solymos Lászlónak, Szeged alpolgármesterének vasárnap délelőtt már nem volt része ilyen élményben: a Szent-Györgyi emlékhelyek koszorúzása ragyogó napsütésben zajlott, úgyszintén a kétnapos program díjainak átadása. A túraverseny helyezettjein kívül a zsűri 17 kategóriában hirdetett eredményt emberek és gépek között. Ízelítőül csak néhányat a legérdekesebbek közül: a legöregebb autó egy Oldsmobil Tourer 1914-ből ( tulajdonosa Gyöngyösi István, Kistelek ), a legöregebb kétkerekű címet az orosházi Zilahy Zoltán 1912-es Triumph 500-asa érdemelte ki. A legeredményesebb külföldi versenyző Lapu Stevan lett Ŝkoda 100-asával Szerbiából, a hazai hölgyek közül pedig Vaczkó Vivienn Pannónia T1-ének nyergében szerezte meg ezt a helyezést. Az önerejéből legmesszebbről – Zala megyéből - érkező Mészáros László 1963-as Ford Cortina-jával nyerte, a legszebb szocreál autó címmel dr. Pavlovics Viktor GAZ 21A Volgája büszkélkedhet. A legkorhűbb katonai jármű Szabó János DNEPR K-750-ese, a legszebb magyar motorkerékpár Matuska János Pannónia P20-asa lett. Szeged, 2007. augusztus 13. Nagy János
VI. Délalföldi Veterán Találkozó díjazottjai (2007)
Autók I. kategória -1940
Motorok I Kategória -1940
2005.- az ötödik… A két évvel ezelőtt elhangzott kérdésre itt a válasz: igen, javában zajlott az V. Nemzetközi Dél-alföldi Veteránjármű Találkozó. Erre a rendezvényre az eddigieknél is többen jelentkeztek és akik ellátogatnak hozzánk jól érezték magukat Szegeden. A rendezők ezért minden megtettek a szervezés során. Szeretném, ha majd vasárnap délután ismét nagyon sokan tennék fel a kérdést: két év múlva találkozunk? Remélem a válasz akkor is igen lesz. Jó versenyzést, kellemes időtöltést kívánok a Délalföldi veteránjármű Egyesület nevében Andrási Csaba 2003.-a negyedik. Rutinunk és önbizalmunk már-már határtalan! Mégis, talán a legnehezebben létrehozott rendezvény volt ez. De elérkezett augusztus első hétvégéje és elkezdődött a IV. Nemzetközi Dél-alföldi Veteránjármű Találkozó. Ami a legörömtelibb, hogy egyre többen és egyre szebb, különlegesebb járművel jöttek el hozzánk. A regisztráció felénél óriási volt az ijedelem, már alig találtunk üres szobákat a kemping faházaiban és még nagyon sokan úton voltak. De mint minden, amit nagyon akarunk, megoldódott. Lettek szobák és kétszázötvennél több résztvevő, százhúsz járművel. Ismét sok külföldi nevezőt és sok új arcot láthattunk rendezvényünkön. Ezt nagy örömmel fogadtuk, mert talán azt jelentette, hogy jó úton járunk és jó a rendezvény hírneve is, hisz mind többen voltak kíváncsiak a szegedi túrára. Az időpont is jónak bizonyult, augusztus első hétvégéje már nem csak a rendezvény, de a jó idő szempontjából is hagyomány. Bár a péntek esti felvonulást egy kis zápor áztatta el, főként a motorosokra és a rendezőkre hozva bosszús perceket, de ahogy a zápor, úgy kellemetlen érzéseink is tova szálltak. Szombat reggelre az időjárás szokásos formáját, a nyári napsütést és kellemes meleget hozott, majd negyedik alkalommal is elstartolt a túraverseny mezőnye. A Szeged, Zsombó, Szatymaz, Balástya, Kistelek, Ópusztaszer, Baks, Mindszent, Mártély, Hódmezővásárhely, Szeged útvonalon végigrobogó járműveket néhány állomáshelyen már ismerősként köszöntötték, de azt hiszem, ezt sem a résztvevők, sem a nézelődők nem bánták. Az útbaeső hangulatos kompátkelés pedig bizonyára megérte a néhány perces várakozást. A célbaérkezést ismét komoly tömeg láthatta a Széchenyi téren. A vacsorára feltálalt kemencében sült csülök pedig biztosan azokkal is feledtette a bosszankodást, akik fél óránál többet várakoztak a kompra. Vasárnap délután sokaktól hangzott el a szokásos kérdés: -két év múlva? -Hááát?? 2001. –a harmadik. Immár hagyomány. Az első igazi Nezmzetközi Dél-alföldi Veteránjármű Találkozó. A résztvevők Magyarországról, Szerbiából, Horvátországból, Ausztriából, Németországból érkeztek. Több mint száz jármű és mintegy kétszáz nevező! Egy igazi nagy rendezvény volt ez, gondokkal és örömökkel, régi és új arcokkal. Kezdtük régi ismerősként köszönteni egymást és egyre jobban örülni a viszontlátásnak. Augusztus első hétvégéje jó időpontnak bizonyult már nem először, hisz ismét gyönyörű nyári hétvége állt előttünk, valamint egy hosszú és fárasztó, de vidám hangulatú túra. A Szeged, Sándorfalva, Ópusztaszer, Csanytelek, Kistelek, Balástya, Szatymaz, Zsombó, Szeged útvonalon haladhattak végig a versenyzők, teljesítve a 150 kilométeres távot ügyességi feladatokkal, tesztlapokkal nehezítve. Ismét minden jármű célba ért, még ha indőnként rakoncátlankodott is némelyik. De hát ki nem nézi ezt el, épp aktuális kedvencének? Este ismét a Napfény Kemping már megszokott és családias hangulatú sátrában vacsora és sörözgetés mellett lehetett kipihenni a hosszú nap fáradalmait. Ebben az évben is óriási volt a szegediek részéről az érdeklődés irántunk, de leginkább a járművek iránt. Már a túraverseny szombati befutóját is óriási tömeg fogadta, a vasárnapi kiállításon és díjátadáson pedig több ezer ember hömpölygött a járművek között a Széchenyi téren. A kitűnő hangulat után hogyan is köszönhettünk volna el egymástól, mint hogy két év múlva ugyanitt! Ehhez tartottuk magunkat mi is és a résztvevők is! 1999. –a második. Az első rendezvény tapasztalataival, „rutinjával” és őrült elszántsággal szerveződött a második, immár nezetközivé vált Dél-alföldi Veteránjármű Találkozó. Mi megígértük hogy lesz második, akik azt mondták hogy visszajönnek, itt is voltak. De jöttek sokan, akikkel két évvel ezelőtt még nem találkoztunk. A résztvevő járművek száma már kilencven felett volt. Most valami mást szerettünk volna, mint a megszokott rendezvények, így első (és valószínűleg utolsó) alkalommal a túraverseny útvonala nem hagyta el Szeged városát. A két évvel korábbi eső és hideg helyett ebben az évben harminc fok feletti kánikula nehezítette a versenyzők dolgát, de a városi pöfögés, a nyári forróság jónéhány jármű életét is megkeserítette. Azonban így is mindenki teljesítette a kihívást és az összes állomáshelyet térkép alapján megtalálva, célba érkezett a 80 kilométeres túrán. Ezután mi eshetett volna jobban, mint egy kiadós vacsora, hideg sör, melyekből persze jutott bőven, majd a jóleső és megérdemelt pihenés következett. A vasárnapi kiállítást ismét szikrázó napsütésben tekinthette meg a szegedi közönség, mely már nem több száz, hanem több ezer emberből állt, ezzel a nézőközönség részéről is várva várt esemény lett a veteránjármű találkozó Szegeden. Ezt látva mire is gondolhattunk volna? Persze arra, hogy jöhet a harmadik! Különösen, mert egyre többen mondták azt, hogy visszajönnek Szegedre. 1997. – az ötlet megvalósulása, egy hagyomány megteremtése történt ebben az évben. Néhány szorgos ember, sok-sok munka, és elmondhattuk hogy Szegeden ismét van veteránjármű találkozó. Kezdeti lépések voltak ezek, ismerkedés, tapasztalatgyűjtés, a tanulás éve. De sikerült, hisz már az első évben 70 jármű és utasa gyűlt össze a Napfény Kemping árnyas fái alatt. Remegő gyomrú, tapasztalatlan rendezők és önfeledten, jól szórakozó résztvevők, akiknek (remélem) nem tűnt fel, hogy sokszor kicsit kapkodva, kicsit rögtönözve oldottuk meg feladatainkat. De megoldottuk! Az első túraverseny startja egész heti kánikula után szakadó esőben történt! Mindenkire 120 km-es próba várt, s mint tudjuk, ha esik, ha fúj, ezt megcsináljuk, csak azért is! A versenyzők rótták a kilométereket Zsombón, Szatymazon, Sándorfalván, Ópusztaszeren át, majd átkeltek a Tiszán, Mindszent után Hódmezővásárhely következett, ahol megebédeltek, végül fáradtan, dideregve, mégis mosolyogva megérkeztek Szegedre. Az egész napos ázás-fázás után egy kiadós és finom vacsora feledtette az egész nap megpróbáltatásait. Ránk köszöntött az első találkozó utolsó napja, madárcsicsergéssel, napsütéssel és egy látványos felvonulással. A Széchenyi tér platánfái alatt sok száz szegedi láthatta kezdeti lépéseink erdményét, az I. Dél-alföldi Veteránjármű Találkozó mezőnyét. A résztvevők közül sokan ígérték meg, hogy két év múlva találkozunk! Az ígéret kötelez, jöhet a második!
1996. – A veteránjármű egyesület megalapítása, és egy ötlet…
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|